Úgy rohannak a mindennapok, hogy nem volt még alkalmam megírni az első születésnapi bejegyzésedet.
Drága egy éves nagyfiam!
HIhetetlen az a változás, ami az elmúlt 12 hónap alatt végbement az életünkben. Megszületett egy apró kisbaba, és valahogy észrevétlenül felnőtt, egy ácsorgó, gagyogó, kapaszkodva lépegető kisfiú lett. Nehéz volt elképzelnem, hogy az idő múlásával egyre intenzívebb lesz a szeretet és a rajongás, amit érzek irántad, de minden kis korszakkal egyre több vagy nekem. A legnagyobb boldogság nézni, ahogy fejlődsz, tanulsz, játszol, alszol, eszel vagy fürdesz.Tökéletes vagy, álmaim megtestesítője.
Egyre inkább kétirányú a kommunikáció köztünk, szinte mindent megértesz, és rengeteg mindent közölsz a saját kis nyelveden. Sokszor halljuk úgy, hogy azt mondtad, anya vagy apa, de egyelőre hangutánzásnak tudjuk be vagy véletlennek:)
Néha már megállsz kapaszkodás nélkül, ha megfeledkezel magadról. És egy lépést megteszel a cél felé kapaszkodás nélkül.
A szülinapi bulidat éppen 13-án tartottuk a mamáéknál. A vendégeid sok szép ajándékot hoztak, finom tortád volt. Egy picit beteg voltál, de a hangulatodat nem befolyásolta.
Mára már nagyon ügyesen sétálgatsz kapaszkodva, valószínűleg napokon belül elindulsz, néhány bizonytalan lépést teszel, ha ösztönzünk, de inkább négykézlábra ereszkedsz.
Mindent megértesz, amit mondunk, és szinte mindig ki tudod fejezni, mit szeretnél. Egyre gyakrabban tűnik úgy,hogy anyának és apának hívsz minket, de még nem egészen egyértelmű számunkra:)
Legjobban a könyveiddel foglalod el magad. Kacsa Marcsi, Arany Lacinak, Iciri piciri, mondókák.
Két napja az ágyadban altatlak, mesélek közben, mint a nagyfiúknak:)